1911-ben a népi hangszerekről írt első tanulmányában Bartók Béla még nem foglalkozik a citerával. Kodály Zoltán volt az első, aki citerás felvételeket készített és a szegények hangszerének nevezi.
A Székelyföld keleti sávjában, Csíkban, a legidősebbek visszaemlékezései szerint először az első világháborús katonák kezében láttak citerát. Sárosi Bálint szerint a második világháború utáni évtizedekben, a moldvai csángókat kivéve, az egész magyar nyelvterületen ismerték és használták a citerát, de nem mindenhol egyenlő arányban.
A citera szólóhangszer, egy egyszemélyes zenekar, ahol a melódia, az egyszerű akkordkíséret és a pengetéssel hozzáadott ritmuskíséret egyszerre szólal meg. Egy citera hangja betölt egy szobát, lehet hozzá énekelni vagy akár táncolni is.
A XX. század ötvenes éveiben a hangszer fejlődésével a citera felkerült a színpadra és az idő múlásával megnőttek a citerajátékkal szembeni követelmények is. Már nem volt elég, hogy ugyanazt a dallamot 5-10-15 egyforma citerán „verjék ki” – habár a citera rendelkezik bizonyos önkísérettel a kísérőhúrok miatt – de az összes hangszeren valójában ugyanaz a típusú „kíséret” szólalt meg.
A citerán való játék fejlődésének egy újabb foka a zenekari hangzást visszaadó játszásmód, ahol az együttes tagjai a klasszikus vagy népi zenekarok hangszercsoportjainak megfelelő szólamokat játsszák. Ahhoz, hogy a szó klasszikus értelmében vett zenekar kifejezést alkalmazhassuk, szükség van különféle hangfekvésű citerákra, más hangzásvilágra, ellenszólamokra, de az előadásmódban legyen dinamikai sokszínűség is. E cél megvalósítására kiváló eszköz lett a citera korszerű megszólaltatásának módja, a fejlett játéktechnika, amely a hallgatóság számára kellemes, élményszerű hatást biztosíthat. Merőben újszerű citeratípusok születtek: picolo, prím, tenor, basszus és bőgő citerák. Ezeknél a hangszereknél – a teltebb hangzás érdekében – általában „hasas” testformával találkozhatunk. Az egykori tollfosztók, házi mulatságok citerásai álmodni sem merhettek olyan kiváló citerákról, mint a mai hangszerek.
A többszólamú citerázás első kísérleteit Monoki Lajos, a szegedi tanárképző főiskola egykori ének-tanszék-vezetője, ,,követte el” a 80-as évek elején régi magyar táncok feldolgozásával és színpadra állításával. Őt követte Mészáros Béla és Végh Csaba fellépése 1983-ban a Ki Mit Tud?-on, majd pedig Pribojszky Mátyás és a tiszakécskei Tisza’83 zenekar készített klasszikus zenei feldolgozásokat. Pribojszky Mátyás citeraművésznek, citeraoktatónak az a nagy érdeme, hogy a citerát a hangversenypódiumra emelte, kifejlesztette és széles körben tanította az ujjal való citerajátékot fölváltva a korábbi nyomó alkalmazását, olyannyira, hogy ma már szinte csak az ő módszerével játszanak a citerások.
Csider István, a Szivárvány Citerazenekar vezetőjének visszaemlékezései szerint „a többszólamú citeramuzsika a népzenei szakma mondhatni ,,dühödt" ellenállását váltotta ki, bár volt eset, amikor elhangzott elismert, az autentikus népzenét képviselő szakember szájából: Ilyen szinten még ezt is meg lehet próbálni! (1986. Nádudvar, országos minősítő. Aki mondta: Olsvai Imre, akiről mondták: a Szivárvány citerazenekar. A mű: Avasi Béla-Monoki Lajos: Verbunkos a kőszegi órajáték zenéjére.)” A klasszikus zenei feldolgozásokat ma is játssza a Tisza’83 és a Pannónia citerazenekar – magas színvonalon.
A többszólamú citeramuzsika újabb irányzata az autentikus népzene megszólaltatása többszólamú kísérettel, amely már a hagyományokat számon kérő szakemberek szemében is járhatóbb út. A szakember véleménye szerint, ennek elterjedésére az ad lehetőséget, hogy egyre több tehetséges népzenetanár kerül ki a nyíregyházi főiskola és a Liszt Ferenc Zeneakadémia nép-zene szakáról, akik a stílusnak megfelelő kíséret meghangszerelésére képesek. „Úgy néz ki, hogy a jövő – a hagyományok megőrzése mellett – ebbe az irányba visz. És ami a legfontosabb: a közönségnek nagyon tetszik az új stílus”- tartja Csider István.

Hangversenyünk segítségével reméljük hogy a hallgatóság jobban megismeri és megbarátkozik a citera muzsikával, valamint sikerül bebizonyítanunk, hogy ez a hangszer zenekari felállásban is megállja a helyét.
Először citerán fog megszólalni egy-egy folklórzóna anyaga, utána pedig a vonósok előadásában is felcsendül ugyanannak a tájegységnek a dallamvilága, néptánccal színesítve.

Programon:
Fagyöngy Citerazenekar- Nyárádmenti népdalcsokor ( hagyományos hangzással játszva)
Pergő Zenekar- Nyárádmenti dallamok
Kadarcs Népzenei Együttes- Kalotaszegi dallamok (hagyományos hangzással játszva)
Pergő Zenekar- Kalotaszegi dallamok
Biró László- Lőrinczrévi dallamok citerán
Szivárvány Citerazenekar- Északnyugat-dunántúli táncdallamok citerán Tendl Pál cimbalmosprímás nyomán (hangszerelt változat), Marosszéki dallamok (hangszerelt változat)
Pergő Zenekar- Vajdaszentiványi dallamok